Már hosszú évtizedek óta június els? vasárnapján köszöntjük a pedagógusokat. Településünkön a szokásos rendezvényt a Nemzeti vágta miatt pár nappal kés?bb, június 6-án tartottuk. Ebb?l az alkalomból mondott beszédet Pekó László polgármester:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mándok Város Önkormányzatának Képvisel?-testülete, a város valamennyi lakója, szül?je és diákja nevében ?szinte tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket: aktív és nyugalmazott óvón?ket, tanítókat, tanárokat, hitoktatókat pedagógusnap alkalmából.
Amikor erre az ünnepségre készültem, visszaforgattam az id? kerekét 365 nappal, és eltöprengtem azon, mi változott az elmúlt egy évben. És szomorúan vettem tudomásul, hogy rosszabb lett a helyzet. Ma nehéz és küzdelmes pálya lett a pedagógusoké. Folyamatos túlterheltséggel küzdenek; a heti 20-25 óra csak töredéke annak, amit végeznek. Aki igazán meg akar felelni hivatásának, az bizony minden órára az óra idejének a többszörösét fordítja anyaggy?jtésre, felkészülésre, javításra, értékelésre. És akkor még nem is szóltam a tanítási órán kívüli adminisztratív munkáról, szabadidejük feláldozásáról, egyéb anyagi juttatás nélküli programokról.
?szintén tisztelem Önöket, hogy nap mint nap megfelelnek ennek az összetett szerepnek, miközben olyan egyéb problémákkal is szembe kell nézniük a csoportokban, osztálytermekben, kisebb közösségekben, amelyeket akár csak egy évtizeddel ezel?tt el sem tudtunk volna képzelni. A média tudósításaiból sajnos hetente hallani er?szakos magaviselet? gyerekekr?l – rosszabb esetben szül?kr?l – akik folyamatosan megkeserítik és megnehezítik a nevel?k munkáját. Nehéz lehet ezt az agressziót úgy kezelni, hogy közben a fenyítés terén meg van kötve a kezük, és sajnos országos szinten ma már egyre kevesebb az olyan szül?, aki teljes partnere a tanárnak, aki fontosnak tartja a közös munkát, és ezt az érzést sugározza gyermeke felé is. Tisztelet a kivételnek, de sajnos sokszor bírálják felül a szül?k a tanárok döntését, megkérd?jelezik az adott osztályzatokat. Azt hiszem, ma még inkább csodálat illeti azokat, akik mindezek ellenére valódi hivatásként választják ezt a pályát; akik elhivatottságot éreznek a fiatal egyéniségek formálására; akik küldetésüknek érzik, hogy motivációjukkal, dicsérgetéseikkel szárnyakat adjanak az új nemzedékeknek! Albert Camus [kamü] mondta egy alkalommal, hogy nem azért kell gratulálni a tanítónak, mert megtanította a gyerekeknek, hogy kétszer kett?, négy, hanem azért, mert ezt a szép mesterséget választotta.
A jó pedagógus nagyon nagy érték, hiszen a szül?k a legféltettebb kincseiket, a gyerekeiket bízzák rá, hogy személyiségével alakítsa, bölcsességével gazdagítsa, és motivációjával egy új világot építsen fel a rábízottakban. Mindig elölr?l kezdi, mert hamar eltelnek az évek, és kirepülnek a már repülni tudó fiókák, de jön helyettük új, jön helyettük más, akinek épp úgy szüksége van okításra, szellemi gazdagodásra. A jó pedagógus igyekszik évr?l évre megújítani önmagát, s a jó pásztorhoz hasonlóan, képes egyetlen csemetéért is mindent újra kezdeni, határtalan türelemmel. Tudja, mikor kell dicsérni, mikor korholni, mikor buzdítani, s mikor nem szólni egy szót sem, csak simogató tekintettel, aggódó szeretettel átölelni és vigasztalni.
A pedagógusi hivatást akkor érti meg igazán az ember, ha maga is szül?vé válik. Óriási felel?sséget jelent gyereket/gyerekeket nevelni. Néha kétségbeejt? és merész vállalkozás, de azért mégis gyönyör?ség-teli feladat. Szül?ként, nagyszül?ként megannyi örömöt jelent rácsodálkozni egy pici baba, kisgyerek vagy kamaszodó lurkó változásaira, fejl?désére. Ahogy el?ször rámosolyog az ismer?s arcokra; amikor megteszi az els? lépéseket, kimondja az els? szót, amikor el?ször szerepel közönség el?tt önállóan, amikor lelkesen megtervezi a jöv?jét. Öröm és boldogság tölti el ilyenkor az ember szívét. Valahogy így lehet ez az igazi pedagógusok igazi érzéseivel is. Hiszen sok fáradságos munka eredménye az, amit a különböz? korosztályok oktatása-nevelése megkíván:
Az óvodapedagógusok hosszú id?t szánnak a kicsi gyerekek beszoktatására, a mindennapi szokások kialakítására. Megtanítják ?ket tisztálkodni, öltözködni, és megannyi olyan mozzanatra, ami nekünk, feln?tteknek teljesen természetes. Jobb esetben erre már otthon, családi keretek között is nagy gondot fordítanak, de – ahogyan azt minden téren tapasztaljuk – sajnos egyre inkább ezek a feladatok is a nevel?kre hárulnak. Az óvón?k azok, akik megismertetik a kicsikkel a környezetüket, az igazi és tartalmas meséket; aranyos mondókákat és dalokat tanítanak nekik; hozzászoktatják ?ket a rendszeres testmozgáshoz; fejlesztik szépérzéküket, kreativitásukat. Csupa olyan terület, ahol sok-sok sikerre és örömre lehet szert tenni a kicsik nevelgetése során, de rengeteg türelemre és odaadásra van szükség mindehhez. Köszönet és hála illeti munkájukat!
A tanítók azok, akikre óriási felel?sség hárul, hiszen munkájuk és odafigyelésük egy életre meghatározza a kis nebulók tanulási szokásait, tanulási kedvét, tehetségét. A tanítók azok, akik a csillogó szem? és lelkes kisdiákokat bevezetik a bet?k és a számok világába, elvetve ezzel a szövegek megértésének és a logikus gondolkodás kialakításának a magját. E két nehéz terület mellett kib?vítik a gyerekek természetismeretét, fejlesztik kézügyességüket, zenei képességeiket; nagy gondot fordítanak testük edzésére. A tanítók azok, akik megalapozzák gyermekeink tudásának tárházát. Köszönet és hála illeti fáradozásaikat!
A vadhajtások nyesegetése, az ismeretb?vítés, a pályaválasztásra való felkészítés, az életre nevelés a tanárok feladata. A magyar órákon az általános m?veltség átadása mellett megtanítják értelmezni a különböz? szövegeket. A történelem órákon megismertetik népünk múltját. Matematika órán gondolkodásra ösztönöznek; a természettudományok segítségével rácsodálkoztatnak a világ összefüggéseire. Az idegen nyelvek oktatásával átadják azt a lehet?séget, hogy a külföldiekkel is meg tudják értetni magukat. A m?vészeti órákon lehet?séget biztosítanak a diákoknak tehetségük kibontakozására. A mozgással önfegyelemre nevelnek. A tanárok azok, akik gyermekeink kezébe adják a kulcsot az élet kapujához. Köszönet és hála illeti er?feszítéseiket!
És végül – de nem utolsó sorban: nem feledkezhetünk meg a hitoktatók áldozatos munkájáról. Az ? feladatuk azért olyan nehéz, mert a jobb jegy megszerzése itt nem igazi motiváló er?. Míg az egyes tantárgyak a kézzel fogható világról tanítanak, a hittan órák legfontosabb feladata megmutatni a gyerekeknek a megfoghatatlant, a tapasztalaton túli világot. A hitelesség, a személyiség varázsa az, amivel hatni lehet rájuk, s amivel követend? példát adhatnak a gyerekeknek. Köszönet és hála illeti áldozatvállalásukat!
Mindegy, melyik korosztály nevelését vállalták; munkájukhoz – azt hiszem – mélységes emberszeretetre, törhetetlen bizalomra és tehetségre van szükség ahhoz, hogy minden nap és minden helyzetben igazán meg tudjanak felelni annak a szerepnek, amit úgy hívunk: pedagógusi hivatás.
Mindennapi munkájukhoz sok örömet, jó egészséget, a gyermekekben a lehet?ségek birodalmának felfedezését, a szül?kben igaz segít?társakat, velük együtt elért és megélt sikereket, optimizmust, a pedagógustársakkal együtt pedig jó csapatmunkát kívánok! A tanév hátralév? napjaira még kitartást, a nyári szünetre pedig jó pihenést, kellemes feltölt?dést!
Engedjék meg, hogy zárásként Róth Márta kortárs újságíró- és költ?n? verséb?l idézzek! Vezesse e néhány gondolat Önöket igazi feladatuk megvalósítása során!
„Kezedbe teszem a Könyvet, hogy vezessen a s?r? ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, hogy lásd a szépet, keresd a tisztát!
Kezedbe teszem a gyertyalángot, világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a sz?tt takarót, takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fényl? kulcsot, hogy meleg legyen és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, hogy kezükbe tehesd a szeretetet!”
A köszönt? után az iskola diákjai ünnepi m?sorral kedveskedtek az egykori óvó néniknek, tanító néniknek, és hálás szívvel mondtak köszönetet jelenlegi tanáraiknak. A m?sor után a település vezetése "Mándok Szolgálatáért" kit?ntetésben részesítette Lucski Andrásné, Elli óvó nénit és Sajtos Andrásné, Olgi nénit, aki hosszú id?n keresztül igazgató-helyettesként is tevékenykedett.
Köszönet mindannyiuk áldozatos munkájáért!
| < Előző |
|---|
