Június 29-én, vasárnap a fél 11-es istentisztelet keretében emlékezünk városunk h?si halottaira, és helyezünk el virágokat a templomkertben lév? emlékm? el?tt.
Emlékezzünk azokra az emberekre, akiket a történelem vihara elszakított szeretteit?l, és idegen földben alusszák örök álmukat! Mándokon 42 családban hiába várták vissza – szül?, testvér, feleség, gyerek – a háborúba indulót. A sors kegyetlen volt hozzájuk, és soha többé nem térhettek haza.
Emlékezzünk, mert megígértük, hogy minden év június utolsó vasárnapján eljövünk, hogy lerójuk tiszteletünket azok el?tt, akik több évtizede vesztették életüket a hazáért, kötelességük teljesítése közben!
Emlékezzünk rájuk, hiszen egyszer? emberek voltak ?k, akik az orosz hómez?kön, végtelen pusztában vágyódtak szeretteik után! De sajnos nem adatott meg nekik a viszontlátás öröme, a gyermeknevelés boldogsága és a békés, nyugodt öregkor.
Emlékeznek most a hadiözvegyek, hadiárvák, közeli és távoli rokonok, akik hónapokon, éveken át várták szeretteik hazatérését, a háború végét – hiába!
Emlékezzünk ezen a napon mindazokra, akik életüket adták hazánkért, meggy?z?désükért! Jusson egy szál virág a háború, a szabadságharc vétlen áldozataira!
Június utolsó vasárnapja városunkban az ? emléknapjuk. Emlékezzünk rájuk közösen!
„Nézd e község mérhetetlen fájdalmát,
Egy beszél? szobor körül állott halmát.
A keserg? apát, fájószív? hitvest, a védtelen árvát,
Mind itt látod, itt … ezt!
Anyát, ki véréb?l gyermekét nevelte,
S virágjában egy sír magába ölelte.
De kora múlását nem a kór okozta:
Vérét hazájának áldozatul hozta.
Nincs díszkoporsóban, gránát tépte teste …
Utolsó sóhaját csak h?s társa leste.
Idegen földben van, tömegsírba téve,
Csak neve tündöklik, az emlék jelébe.
Vérz?szív? anya! Fiad neve ott van … Óh!
Ezt visszaadta dics?ült … halottan!
Szántogass csak apa, özvegy kösd a kévét,
Fiad és hitvesed ezért onta vérét.
Ebb?l sarjadozik magja a kalásznak,
Honának áldozta, s nem pazarlá másnak.
Igazságos Isten! Védd meg a hamvakat!
Sújts le, ha felettük szentségtör? akad!
S ha a t?n? id? rohan a világgal,
Töröld le a mohát, s hintsd be vadvirággal,
Melynek illatával közénk száll új élet,
S bizton remélhetünk újabb ezer évet.”
