Június 29-én, vasárnap a fél 11-es istentisztelet keretében emlékezünk városunk h?si halottaira, és helyezünk el virágokat a templomkertben lév? emlékm? el?tt.

          Emlékezzünk azokra az emberekre, akiket a történelem vihara elszakított szeretteit?l, és idegen földben alusszák örök álmukat! Mándokon 42 családban hiába várták vissza – szül?, testvér, feleség, gyerek – a háborúba indulót. A sors kegyetlen volt hozzájuk, és soha többé nem térhettek haza.        

          Emlékezzünk, mert megígértük, hogy minden év június utolsó vasárnapján eljövünk, hogy lerójuk tiszteletünket azok el?tt, akik több évtizede vesztették életüket a hazáért, kötelességük teljesítése közben!

          Emlékezzünk rájuk, hiszen egyszer? emberek voltak ?k, akik az orosz hómez?kön, végtelen pusztában vágyódtak szeretteik után! De sajnos nem adatott meg nekik a viszontlátás öröme, a gyermeknevelés boldogsága és a békés, nyugodt öregkor.

          Emlékeznek most a hadiözvegyek, hadiárvák, közeli és távoli rokonok, akik hónapokon, éveken át várták szeretteik hazatérését, a háború végét – hiába!     

          Emlékezzünk ezen a napon mindazokra, akik életüket adták hazánkért, meggy?z?désükért! Jusson egy szál virág a háború, a szabadságharc vétlen áldozataira!

          Június utolsó vasárnapja városunkban az ? emléknapjuk. Emlékezzünk rájuk közösen! 

„Nézd e község mérhetetlen fájdalmát, 

Egy beszél? szobor körül állott halmát. 

A keserg? apát, fájószív? hitvest, a védtelen árvát, 

Mind itt látod, itt … ezt! 

Anyát, ki véréb?l gyermekét nevelte, 

S virágjában egy sír magába ölelte. 

De kora múlását nem a kór okozta: 

Vérét hazájának áldozatul hozta. 

Nincs díszkoporsóban, gránát tépte teste … 

Utolsó sóhaját csak h?s társa leste. 

Idegen földben van, tömegsírba téve, 

Csak neve tündöklik, az emlék jelébe. 

Vérz?szív? anya! Fiad neve ott van … Óh!

Ezt visszaadta dics?ült … halottan! 

Szántogass csak apa, özvegy kösd a kévét, 

Fiad és hitvesed ezért onta vérét. 

Ebb?l sarjadozik magja a kalásznak, 

Honának áldozta, s nem pazarlá másnak. 

Igazságos Isten! Védd meg a hamvakat! 

Sújts le, ha felettük szentségtör? akad! 

S ha a t?n? id? rohan a világgal,  

Töröld le a mohát, s hintsd be vadvirággal, 

Melynek illatával közénk száll új élet,

 S bizton remélhetünk újabb ezer évet.”